Természetes vs. szintetikus alapú műanyagok – 1. rész

Már első bejegyzéseink között is szerepet kapott a műanyag, mint környezetet szennyező anyag.

Évek óta foglalkoztat bennünket ez a kérdés, és ha nem is olyan részletességgel, mint a papír alapú csomagolóanyagok terén, de igyekszünk minden lehetőséget kihasználni arra, hogy a hétköznapi felhasználó, a háztartások szemszögéből megközelítve próbáljuk a műanyag kérdést helyén kezelni. Ezzel is támogatva környezetünket, hiszen a legnagyobb felhasználók a háztartások.

Amellett hogy a legnagyobb felhasználók, a legmagasabb faktort képviselik a környezetszennyezés terén is, hiszen a háztartások képesek a legkevésbé szakszerűen újrahasznosítani a műanyagokat.

Legutóbb lehetőséget kaptunk szakmai konzultációra egy évtizedek óta műanyagok gyártásával és feldolgozásával foglalkozó csomagolástechnológiában jártas szakemberrel. Ezen találkozóra alapozva születtek meg bejegyzéseink.

Alapanyagra bontva 2 típust mutatunk be nektek, az egyik a SZINTETIKUS alapokon nyugvó műanyag lesz, míg a másik a TERMÉSZETES alapú műanyag, utóbbira következő bejegyzésünkben kerül majd sor.

SZINTETIKUS alapú műanyagokról “konyhanyelven”, röviden:

  • ezek azok az anyagok, melyek hosszú évszázadok alatt bomlanak csak le a természetbe kerülve,
  • ezek azok az anyagok, melyek mesterségesen előállítottak, kisebb szerves vegyületekből polimerizációs vagy polikondenzációs reakcióval állítják őket elő,
  • ezek azok az anyagok melyeket polimerizációs műanyagoknak hívunk, például a polietilén, a polipropilén, a polisztirol vagy a PVC,
  • ezek azok az anyagok, melyeket számos iparág használ – akár újrafelhasználva – termékei előállítására, csomagolására,
  • ezek azok az anyagok, melyek ellenállnak számos vegyületnek és kiváló mechanikai tulajdonságokkal bírnak,
  • ezek azok az anyagok, melyekből például a következő termékek készülnek: fóliák, szigetelőanyagok, csövek, palackok, padlók, játékok, lakkok, ragasztók, ponyvák, edények, és még számos más termék, nézz csak szét magad körül…

Tudtad?

200 év – ennyi év alatt bomlik el egy aluminium doboz
450 év – ennyi év alatt bomlik el egy műanyag üdítős palack vagy egy eldobható pelenka
600 év – ennyi év alatt bomlik el egy horgászdamil


FIGYELEM: a hulladékként felhalmozott műanyagot elégetni fokozottan veszélyes a környezetre és minden élőlényre nézve, mert olyan gázok szabadulnak fel égés közben, melyek mérgezőek.

Személyes véleményünk – ismerve számos iparág csomagolási igényét -, hogy nem elkerülni kell a szintetikus műanyag csomagolóanyagokat, az azokból készült termékeket, hanem tudni kell velük bánni. Szelektívan kell gyűjteni azokat. Az újrahasznosítással a műanyag reciklizálásával (amely során az elhasználódott műanyagot – tisztítás és további átalakítás után – más formában ismét felhasználhatják) azok új felhasználási területeken jelenhetnek meg.

És végül, de nem utolsó sorban sokkolnánk benneteket egy számunkra hatalmas csalódással. Az a műanyag táska, amire rá van írva, hogy “biológiailag lebomló, komposztálható”, nem mindig alkalmas arra, hogy a háztartási komposztba tegyétek, sőt… Ne dobjátok ki csak úgy a szemétbe ezt a tasakot sem, mert lehet, hogy hónapok alatt lebomlik, darabjaira esik, de nem szűnik meg létezni, szennyezi a környezetet “lebomlás” után is. Ez általában egy csodálatos marketing kommunikációs üzenet a kereskedőktől, de a táska továbbra is kizárólag ipari komposztálásra alkalmas, így ugyanúgy szelektíven érdemes gyűjteni, mint minden más műanyagot.

Korábbi bejegyzéseink a témakörben

Page translation/Oldal fordítása